“És végezetül elárulok egy óriási titkot: CSAK KOMFORTZÓNA LÉTEZIK! Tehát egy bődületes illúzió, hogy el lehet hagyni.”

(Halász Ágnes, mediátor, életvezetési és szervezetfejlesztési tanácsadó)

Sok kézre lenne szükség ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor hallottam különböző motivációs előadóktól azt, hogy “lépj ki a komfortzónádból.” Már az elején is éreztem, hogy ezzel az egész komfortzóna-elhagyósdival valami nagyon nincs rendben – egyszerűen nem stimmelt a komfortzóna leírása.
Legtöbb helyen ugyanis a komfortzónát 🔒 egy kényelmes posványnak írják le, amely mentes a változásoktól és ahol kielégülnek az alsóbb szintű szükségletek: kaja, pia, szex, némi szórakozás és szocializálódás és kész is vagyunk.
Holott a komfortzóna sokkal-sokkal értékesebb terület ennél és véletlen sem hasonlít posványra.

Mi a komfortérzet
Többféle szótár értelmezését összerakva arra jutottam, hogy egy olyan állapot, amely mentes a fájdalomtól, a szenvedéstől és a stressztől.

Sokszor felmerül, hogy az, aki képes egy egész életet eltölteni egy rossz munkahelyen vagy egy rossz párkapcsolatban, az nem lép ki a komfortzónájából, pedig milyen jó lehetne neki, ha megtenné. Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy az az ember, aki egy ilyen helyzetben van, az nem érzi jól magát 😣 : folyamatos stresszben, készültségben van és elég gyakran fizikai fájdalomtól is szenved (vagy erőszak vagy szomatizáció folytán).
Miért nem tud ő változtatni❓
Azért, mert egyszerűen az ő egyetlen megoldókulcsa az, hogy túlél. Számára a változás sokkal félelmetesebb annál, mint amennyire a mindennapokban szenved! Mivel nincs egy stabil bázisa, amelyre támaszkodni tud, ezért a komfortzónája nagyjából annyira szűk, mint egy búvárruha.

➡ Marie S. Dezelic tolerancia-ablak elmélete az egyik fő válasz arra, hogy miért is nem állja meg a helyét a komfortzónából kilépés elmélete – avagy miért is egy egyszerű motivációs bullshit.
A hozzá tartozó ábrát itt láthatjátok (angolul): https://bit.ly/2Oghh7j
Nos Marie elmélete rámutat arra, hogy a komfortzónán kívüli stresszes szituációkra két különböző szélsőséggel reagálunk: vagy túlpörgünk és ilyenkor a megküzdés agresszió vagy menekülés központú (düh, szorongás,kényszeresség, függőségek), az ellenkező esetben pedig egy lefagyott, sokkos állapot alakul ki, ami járhat emlékezetkieséssel, hasítással, érzelmek leválasztásával. A cél, hogy elkerüljük ezt a két szélsőséget, hiszen ezek nyilvánvalóan nem tesznek jót nekünk.

Hogyan lehet akkor fejlődni❓
A fentiek alapján tiszta sor, hogy nem az által, hogy magunkra kényszerítünk olyan új dolgokat, amelyeket még sosem csináltunk.
Többször hallottam azt a kissé morbid, de a helyzetet jól leíró példát, hogyha a békát beledobod a forró vízbe, azonnal kiugrik, de ha lassan emeled a langyos víz hőfokát, akkor alkalmazkodik (és megfő brrr….).

🔑 Marie és Halász Ágnes is azt mondja, hogy sokkal fontosabb a komfortzóna folyamatos tágítása – de a legfontosabb először felismerni és megismerni azt az állapotot, ami számunkra a valódi, stabil kényelmet biztosítja. Minél inkább ismerőssé válik számunkra a saját komfortzónánk, annál több új dolgot tudunk befogadni, hiszen elbírjuk azokat anélkül, hogy kilengés és distressz következne be.

Minden egyes embernek különböző méretű a komfortzónája – az első három életév itt is kulcsfontosságú, hiszen ekkor alakulnak ki a stresszhelyzetekre adott elsődleges válaszaink is.
Vannak, akiknél az első három év jól sikerült – nekik egészen tág a komfortzónájuk. Könnyedén fogadják be a változásokat, kezdeményeznek és alkalmazkodnak új dolgokhoz relative stresszmentes módon.
És vannak, akiknek nagyon szűk a komfortzónájuk – őket szokták a motivációs trénerek cseszegetni, hogy ki kéne lépni
a fejlődéshez. Ha erőből kiléptetjük őket, azzal valójában erőteljes határsértést követünk el. Az ők esetükben hatványozottan fontos, hogy először a saját biztonságukat találják meg, mert abból fognak tudni továbblépni.

❗ A komfortzóna tehát sokkal inkább egy olyan terület, amit a saját határaink szegélyeznek. Minél szűkebb, annál inkább lekorlátoz minket és minél tágabb, annál biztonságosabb és annál inkább alkalmas a teremtésre.

Ráadásul az új dolgok esetében nem elmegyünk a kihívásért, mint a legkisebb fiú a hamuban sült pogácsával a batyujában, hanem a komfortzónánk stabilitására támaszkodva beemeljük azt és a komfortzónánk fog erőt adni a változás beépítéséhez önmagunkba.
Tehát A KOMFORTZÓNÁNK TÁGÍTÁSA MAGA A FEJLŐDÉS.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial